Az ötödik dimenzió

  ~    

Diozófiai értekezések, elmélkedések és tanulmányok

BEFEJEZETLEN TÖRTÉNET...
vagy
AZ ÖTÖDIK DIMENZIÓ!?

“Sok más jelt is mívelt ugyan Jézus, az ő tanítványai előtt, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben; - Jn.20/30.

“De van sok egyéb is, amiket Jézus cselekedett vala, amelyek ha egyenként megíratnának, azt vélem, hogy maga a világ sem fogadhatná be a könyveket, amelyeket írnának.“ - Jn. 21/25.

“...negyven napon át megjelenvén nékik, és szólván az Isten országára tartozó dolgokról“. - Ap.csel.1/3

Elmélkedésünkben eljutottunk ahhoz a ponthoz, melyet már régóta, mint gondolat, magamban hordók.
Beszéljek róla vagy sem én is, hiszen erről már évszázadok óta folyik a vita, és amelyet, mint valóság eldönteni eddig senki sem tudta, de nem is tudhatja.

A LÉT és KELETKEZÉS nagy kérdéseinek és tematikájának misztikumáról, magáról az Életről és annak Fenttartó Erejének mibenlétéről, már annyit írttak, írnak és még fognak írni, hogy ha jellemezni kéne magát a folyamatot csak annyit lehetne elmondani róla, hogy: BEFEJEZETLEN TÖRTÉNET.

Hogy kinek van igaza, eldönteni lehetetlen, mert ebben a vitában, nem a józan értelem és tudatosság a mérvadó csupán, hanem az a megfoghatatlan és fizikailag kimutathatatlan késztetés, belső indíték, amit HITnek, mondunk.

Az ember egy dolognak az igazáról két módon győződhet meg: érzékszervein keresztül megtapasztalt ismeretek utján és az intuitív, érzékszervek feletti érzékelés által.

Az előbbit a tudományos, kisérletező kutatások eredményei alapján fogadjuk el, és a fizikai létünkhőz tartozik szorosan, míg az utóbbit, elfogadó képességünk, belső átéléséünk érzékenységének függvényében, megérzéseink alapján, mely a lelki-szellemi életünk kifinomultságát jellemzi.
Az előbbit materialista beállítottságú embernek, az utóbbit idealista beállítottságúnak nevezik.

Mindkét fő érzékelési és tudatosulási útnak megvannak a maga úttörő módszerei, ezek a mindenkori TUDOMÁNY és a mindenkori VALLÁSOK.

Hosszú évezredeken keresztül a megismerésnek e két fő útja, mondhatni kéz a kézben haladt, egymást kiegészítve és támogatva, míg a fejlődésnek egy adott pontján, mintegy követve a láthatatlan törvényszerűségek követelményét, szétváltak.

Két létfenntartó ige - a LENNI és a BÍRNI - köré kikristályosodva, megalkották a maguk jólelhatárolt és működésüket biztosító munka- és hitendszerűket, akarva vagy nem akarva, tudatosan vagy sem, de ugyanazon cél felé törtetve, hol az egyik, hol a másik kerülve hatalmi pozicióba, végezték isteni küldetésüket.

A közös célt mindig is a felsőbb, a magasabb megismerésnek vágya, a tökéletesedésre, fejlődésre való törekvés, a hovatartozás és honnanjövünk örök misztikumának kutatása jelentette.
E magasztos és nemes célnak érdekében feszültek egymásnak az igaznak hitt akaratuk, és küldetéstudatuknak meggyőző erejében bízva uralták a világot és az emberi sorsokat.
Nem vették észre, vagy nem is akarták, hogy a már említett LENNI és a BÍRNI igék cselekvő tartalmának voltak felváltva a hordózói.
Teremtettek és uralkodtak, alkottak és romboltak, építettek és pusztítottak, mindig is, legalább látszatra, az igazuk feletti meggyőződéseik biztos tudatában.

E két fő irányvonal között helyezkedett el a mindkettőt kiszolgáló, cselekvésük eredményeit felhasználó és értékeiket megörökítő harmadik léttényező a MŰVÉSZET.
Ez a mondhatni létháromság adta meg azt a keretet, melyben a tudatos emberi élet nagy MŰVE küzkődött, abban a fizikai tér-idő hálóban, melyet földi LÉTNEK nevezünk.

--//--

Korok, korszakok jöttek és mentek. Világok, birodalmak, népek jöttek, civilizációk jelentek meg, virágoztak és tüntek el a Lét nagy szinpadáról.

Minden lassan, szinte észrevétlenül fejlődőtt, sokszor búvópatakként húzódott meg valahol a “mélyben“, hogy egyszer, mintegy kényszertől indítva törjön felszínre.
Minden pusztulást, egy új kialakulás, minden elmúlást egy új létezés követett.

Soha nem maradt “űr“ az elmuló után, és minden kaotikusnak látszó állapotot, egy új rend kialakulása szüntetett meg.
Ez a természetes folyamat, melyet joggal lehet tervszerűnek is mondani: KELL LEGYEN, mert a véletlenek nem hozhatnak létre magasabb szinten megnyilatkozó folytonosságot - mely tényt maga a történelmi valóság igazol-, tehát léteznie kell egy objektív törvényszerűségnek alárendelt TERVNEK.

Ennek a kisajátításáért, a hozzákapcsolódó ismeretek feletti hegemóniáért, a hozzá csatlakozó eredmények felhasználásáért úgy a mindenkori tudomány, mint a vallás magát jelölte meg méltónak.
Az előbbi az ANYAG önszervező képességének, a fizikailag megismerhető természetekben rejlő törvényszerűségek kutatásában szerzett ismeretei alapján- objektív TERMÉSZET-TÖRVÉNY-nek nevezte az ISMERETLENT, tagadva vehemensen a tudatfeletti létezésnek, tehát az anyagon kivüli létnek, minden megnyilatkozását, így a TEREMTŐ fogalmát is.
Míg az utóbbi, elismerve -részben ha az nem ellenkezett az általa elfogadott hitelveknek, dogmáknak-, a tudományosság lehetőségeinek életképességét, célszerűségét, elfogadva azonban a TEREMTŐ fogalmát, így a SZELLEM-nek, mint principiumnak elsőbbrendűségét, tehát alkotó és szervező képességét is - ISTENI ŰDVTERVnek nevezte a létben és az életben lejátszodó folyamatokat., és azoknak a késztető erejét.

És azóta folyik a “harc“, mely ma már inkább húzavóna jelleget öltött, számtalan esetben feledve a lényeget és a valamikori közös célt.
De az élet és a fejlődés megy tovább, soha nem látott eredményeket és gyorsaságot produkálva, mintha nem is törödne azzal, hogy ki hogyan magyarázza, vagy értelmezi azon folyamatokat, melyet a láthatatlan törvény létrehoz.

Az a tény, hogy ezen eredményeket mi magunk hozzuk létre, látszólag minden külső befolyás vagy befolyásoltság nélkül, valóban azt a látszatot kelti, hogy a“véletlenek“ szerencsés összjátéka az egész, és az ihletettség, az intuició nem más, mint a tehetségnek, rátermettségnek, tehát emberi tudás-akaratnak terméke.

A TUDAT, ELME, GONDOLAT fogalmainak természetesen megnyilatkozó összhatása, már ösztönszerűen cselekvővé teszi a felhasználót, így az, amit esetleg nemzedékek közös erűfeszítéseinek szellem-genetikai összekapcsolásával történhetett, a folyamatosság képzetét teremti meg, és azt már csakis magunknak könyveljük el.
Kisajátítottuk.

Ez történt akkor is, amikor az ISMERETLEN keresésének folyamatában, a kettészakadás következtében, az addig elért eredményeket, mindegyik fél a maga sajátos módján kisajátította magának, és főleg azt EGÉSZ-nek gondolta és hitte.

A végső nagy kérdés azonban még ma is a TEREMTÉS vagy ANYAG-EVOLUCIÓS FEJLŐDÉS koré csoportosul, de ennek megítélésében hajlamosak vagyunk elfelejteni a TUDATNAK szerepét.
Ennek megértéséhez a legjobb példa magának az életnek és formáinak változatossága, rendkivül sokszínűsége, az elmúllásnak és születésnek következetessége, a REND és TÖRVÉNYEK hatása.

Tehát a mindent átfogó és irányító TERVNEK szükséges megléte, mely nélkül nem lehet rend és törvény.
Ezek csak akkor léteznek számunkra, ha bennünk is tudatossá válik, ismerjük és fogalmaink vannak róla.
De időben és térben éljük meg az állandóságot, ami miatt mindez a fokozatosság és egymásutánság rendszere által képes bennünk is tudatosulni.
Az örök objektívizmust, csakis a szubjektivizmus “szemüvegén“ keresztül érzékelhetjük.
Hiszem, mert látom, tapasztalom és tudom,  tudom és cselekszem, valóssá teszem.

De mi történik a még nem látott, tehát meg nem tapasztalható, így tudatomban nem lévő LÉTEZŐVEL, melynek jelenlétét és valós tényét,  a nap mint nap nővekvő ismereteink és felfedezéseink igazolját.
Tehát van EVOLUCIÓ!, mármint fejlődési folyamat.

Analóg példát követve, az evolució csakis az állandó tevékenység, létrehozás, teremtés útján nyilatkozhat meg, és nem a tétlenségből.
A fejlődés, ami törvény és tapasztalat, épp úgy tervszerűségre épül, mint mindenapi életünk. E tervet mi magunk hozzuk, készítjük el, mert nem dolgozhatunk kaotikusan.

Minden alkotásunknak, cselekdeteinknek, munkánknak természetes megelőzője, az ismereteinkre, tehetségünkre, ügyességünkre, alkotó készségünkre, a meglőző tudásunkra támaszkodó GONDOLAT-TERV, melyet ELMÉNK segítségével TUDATOSAN, a mindenkori tudatállapotunknak föggvényében, készítünk el.

Tehát kigondoljuk, megtervezzük és létrehozzuk - már amire képesek vagyunk-, jelenünket, cselekvéseinket, egyszóval teremtünk.
Ha mi, tudattal rendelkező emberek erre képesek vagyunk, akkor AZ AKI, (AMI) MINKET MEGELŐZVE MAGÁT A LÉTET GONDOLTA KI, AZ NEM TERV ALAPJÁN DOLGOZOTT?
NEM TUDAT-INTELLIGENCIA BIRTOKOSA?
TEHÁT MÉRHETETLENÜL MAGASABB SZINTEN LÉTEZIK ÉS ÉL, MINT MI! TEHÁT VAN TEREMTÉS ÉS VAN TEREMTŐ!

Ezt nem elfogadni, még akkor is ha nem értjük, nem vakság és butaság, hanem gyerekes egyűgyűség.
Szeretem a kellemesen rám sűtő Napnak melegét és fényét, de magát a Napot már nem látom, nem fogadom el.
A megnyilatkozást felismerem, elfogadom és felhasználom, de a megnyilatkozót már nem, vagy ha igen akkor csak annyit, amennyi számomra megérthető és elfogadható.
RÉSZIGAZSÁGOK SZERINT ÉLJÜK MEG A MINDENKORI ÁLLAPOTOKAT, DE AZOKAT TELJES IGAZSÁGKÉNT FOGJUK FEL.

Ezért beszélünk állandó fejlődésről és tökéletesedésre való törekvésről, tehát EVOLUCIÓRÓL, a fejlődést biztosító, a még meg nem nyilvánuló ismeretek, tudás latens állapotáról, mint LEHETŐSÉGRŐL, és a mindezeket eleve tervbe fogó lényegről, mint TEREMTÉSRŐL.
AZ EGÉSZ FOLYAMATRÓL, MINT LÉTRŐL, ÉS A TEREMTÉS-LEHETŐSÉG-EVOLUCIÓ FOGALMAK EGYSÉGÉRŐL, MINT EGÉSZ-IGAZSÁGRÓL.

--//--

Ezzel a gondolatmenettel, már sokan egyetértenek, de továbbra is a NAGY KÉRDÉS az, hogy KI vagy MI a teremtés fogalmában szükségszerűen létező TEREMTŐ ERŐ?
De mielőtt erre az örök kérdésre egy értelmezést próbálnánk megfogalmazni, egy másik éppen ennyire érdekfeszítő dologról kell néhány szó ejtenünk.

Az emberiség mindig is hajlott a misztikusság felé, de többnyire csupán a miszticizmusig jutott el elmélkedésének során.
A mindenkori ismeretlen félelmet, nyugtalanságot sugárzó titokzatossága azonban komoly hajtóerőt képviselt a fejlődés szempontjából, vagyis a megismerésnek vágyát, a tudni akarást.
De ezen próbálkozása minden esetben a tudatállapotának függvényében juthatott csak kifejezésre.
Annyit ismert meg, amennyit megismerhetett fejlettsége és felfogó képesége szerint, vagyis azon törvényszerűségek határozták meg fejlődésének határait, melyek egyben biztosíthatták a gyakorlatban is megvalósítható lehetőségeket.

De mindig voltak kiemelkedő képességű és tehetségű egyedek az adott társadalom keretein belül, akik sokkal többre voltak képesek, mint az átlag.
Ezek, ha egymás közelébe kerültek, rögtön felismerték az isten adta tehetségüket és lehetőségüket, melyek kiemelték őket a tömegből, de ugyanakkor felismerték a felelőségét is adott helyzetüknek.

Céljaik elérése érdekében, mely ismereteiknek és képességeiknek következményeként kitüztek maguknak, szövetségbe tömörültek, közösséget alakítottak ki, melynek keretein belül kicserélhették tapasztalataikat, ismereteiket, és kibonthatták, alkalmazhatták azokat a fejlődő társadalom kialakításában és vezetésében.
Jól tudták, hogy amit ők képesek megérteni és tovább fejleszteni, az a többség számára felfoghatatlan, ezért visszavonultan éltek, zárt helyeken folytak összejöveteleik, és csak nagy ritkán jelentek meg a nyilvánosság előtt.

Így alakultak meg az első TITKOS TÁRSASÁGOK, melyek elsősorban a tudásnak és megismerésnek szentelve tevékenységüket, háttérben maradva képviselték a mindenkori haladó hagyományokat, csak annyit tárva a nagyvilág elé, melyet tudtak, hogy az képes megérteni, felfogni és gyakorlatba ültetni.

Hogy pontosan mennyit is tudtak, honnan szerezték elsődleges ismereteiket, ki állapította meg azt, hogy mennyit tárjanak a világ elé felfedezéseik eredményeiből, erről még mindig nagyon keveset tud a nagyvilág még ma is.
DE, HOGY LÉTEZNEK ÉS MŰKÖDNEK ARRÓL SEMMI KÉTSÉG!

Erre a legjobb példa a történelem során, mint annyiszor megtörtént, hogy sokszor több évszázados hallgatás után, fel-fel röppent egy-egy titkos társaságról, szervezetről szóló hirek, mende mondák nyomán kialakult viharok, viták, de konkrétat senki sem tud.

Az igazság az, hogy pont ez a titokzatosság miatt is, mely körüllengi őket, a világ nyilvánossága többnyire elítéli létüket, félnek tőlük, az örökös smeretlenől való atavisztikus tudatalatti érzés ez.
A számtalan mende-monda, bizonytalanság, a kellő információk, felvilágosítás hiányában ezen kételyek sokszor megalapozottak.

A legföbb vád ellenük a világhatalomra való törekvésük.
Tény, hogy szervezettségük, titokzatosságuk, összetartozásuk lehetővé teszi számukra azt, hogy befolyásolni tudják az össztársadalmon belüli tevékenységeket, sőt sok esetben erre még planetáris szinten is képesek.
Az örökös és mindenkori “jó“ és “rossz“ közti harcnak, lélek-tudat szintű lenyomata sugárzik ki ezen érzésekből és igyekszik hatni, de enélkül nem lehet fejlődni, ha nincs meg a viszonyításhoz szükséges alap-tényzőknek a hatása.

Hogy miért tértem ki erre a “kényes“ témára, mely talán nem találná meg helyét egy magasztosabb szellemi elmlélkedés mellett, csupán azért, mert a témánkba vág.
A MINDENKORI MAGASABB ÉS SZELLEMIBB, DE MATERIÁLIS SZEMPONTBÓL IS FONTOS ISMERETEKET EZEK A TITKOS TÁRSASÁGOKKÉNT MŰKÖDŐ SZERVEZETEK BIRTOKOLTÁK ÉS TERJESZTETTÉK.

Valóságos mozgalmak alakultak ki körülöttük, ahol az úgynevezett beavatottak között és mellett sok laikus is ismereteket szerzett, kik azután továbbvivői, kimondottan felhasználói lettek ezen ismereteknek és tudásnak.

Számtalan tudományos felfedezés, kutatási eredmény származik azon tudósoktól és kutatoktól, akik valamilyen formában, tagjai vagy legalább szimpatizánsai voltak vagy még azok ezen “titkos társaságoknak“.

A múlt század, a XX-ik, a fejlődésnek, a nyilvánosság elé állásnak és egy soha nem tapasztalt nyitásnak volt, az egyéb számtalan esemény mellett, a szinpada.
Ezt lehet úgy természet-tudományos, mint szellem-tudományos szempontból is érteni.
A materiális téren elért hatalmas fejlődés mellett, mintegy vele párhuzamosan kibontakozott a keresztény-misztikának (egyes vélemények szerint a legsötétebb miszticizmusnak) addig századokon csak a hamú alatt izzó parazsának lángja, melyek együttesen, de egymást hol támadva, hol segítségül híva, megteremtették a XXI-ik század életformává kifejlődő, dinamikus renddé formálodó létszemléletét a HOLISZTIKÁT.

--//--

Ebből a szellem-tudományi áramlatból csak egyet szeretnék most kiemelni, és nem véletlenszerűen, éspedig a rózsakeresztes hagyományokra épülő szellemtudományt.
Nem csak régisége miatt, mert egyes források a ősrégi egyiptomi időkbe utalják kezdeteit, hanem az általuk képviselt kozmogónikus és kozmológikus, egyetemes tanokra épülő rendszerük és tudománnyoságuk miatt is.

Természetesen magát a RÓZSA-KERESZT RENDET még mindig, habár elég nyilvánosan működnek Amerika és Európa több országában is, a legnagyobb titokzatosság ővezi.
Többlépcsős szervezeti rendszerük valóban ezt a látszatot erősíti, de ha alkalmazzuk a 'véletlenek nincsenek' egyetemes elvet, akkor a megjelenésük és nyilvánosság elé lépésük sem a véletlen műve.

A nagy nyilvánosság elé állásuk elég dinamikusan indult be, éspedig Max Heindel nagy port kavaró és érdeklődést keltő “kitárulkozó“, “Rózsakeresztes Kozmogónia“ (1910) című műve kapcsán, melyben mintegy kvinteszenciáját adja az általuk képviselt és rendszerbe foglalt, időket és világokat összefogó létszemléletüknek és szerzett ismereteiknek.

Egy grandiózus képben jeleniti meg Max Heindel nagyon logikus összefüggésekben és magyarázatokban a Teremtés, Keletkezés, Isten és Ember, Involució és Evolució, Korszakok, Életkeletkezés, Szellem és Anyag viszonyát.
Talán a legérthetőbben és teljességben is egyedül álló formában.

Állíthatjuk, hogy az utánna jövő és megjelenő kisebb-nagyobb szellemi áramlatoknak az ihletettséget ez a tan adta meg.
Így a teozófia, antropozófia, majd a még egyetemesebb és szintétizálóbb diozófiai irányzatok, erre a teljességre és az ellentéteket feloldó és azokat egy magasabb egységbe foglaló rózsakeresztes tanokra vezethető vissza. 
(Ez saját vélemény és lehetséges, hogy az is marad, így nem várom el senkitől ezen állításomnak az elfogadását - a szerző).

Kompaktsága, egységessége és logikája alapján kiérezhető, hogy nem egyszerre, a semmiből állhatott össze, hanem hosszú, évszázados, talán évezredes ismereteknek, hagyományoknak a végterméke.
De a XIX-ik század végén, már a maga teljességében létezett, megelőzve tehát, az összes fentebb említett misztikus tanokat.

A Rend, kimondottan keresztény és Krisztus központú teológiája, átviláglik az említett műben is.
Egyetemességre törekvő szándékuk és az erre épített hitelveik már a kezdet kezdetén szembeállították őket a Keresztény Egyházzal, (mely tény a mai napig is fennáll, sőt egyre jobban élesedik, de erről a későbbiek során még beszélni fogunk), mert eleve ötvözöttek tanaikban a tudományosság és vallás által képviselt eszméknek és azok egységesítésének kimondott szándéka.

Felkarolták a Gnosztikus áramlatokat, de evolucióra épülő doktrináikban végig megmaradtak a Kriszusi Tanítások egyetemesebb értelmezésénél és a keresztény-misztikához kapcsolódó Isten fogalomnak egy szélesebb megmagyarázásának szándékánál, ami viszont sok esetben ellentmondani látszódtak- és ellent is mondtak-, a hivatalos Egyház által támogatott dogmáknak és felfogásnak.

Ők magyarázatokat és logikus értelmezést kerestek a Bibliában található fogalmak számára, nem azért, hogy megcáfolják azt, hanem épp ellenkezőleg megrősítsék és az értelem számára is elfogadhatóvá tegyék a krisztusi Tanítások lényegét.
Így nem csodálkozhatunk, hogy a Rend a lehető legnagyobb “illegalításban“ meghúzódva működött.

Hármas jelszavuk: Tiszta értelem, Szeretetteljes szív és Egészséges test, tökéletes holisztikus szemléletmódjuk, akár a mának is szólhat.

De nézzük meg röviden mit mondanak el magukról, megjelenésükről, szervezeti formájukról és céljaikról.
Az alábbiakat a már említett Max Heindel “Rózsakeresztes kozmogónia“ című könyvények nyomán ismertetjük, minden magyarázat és értelmezés elkerülésével.

A XIII-században egy magas szellemiséget képviselő Küldőtt jelent meg Európában, ki a Rózsa-Kereszt-Krisztián (Cristian Rosenkreutz) szimbólikus nevet viselte, hogy elkezdődjőn a nyugati szellemi egység megteremtésének folyamata.
Ő alapította meg a titokzatos Rózsa-Kereszt(es)-Rendet, azzal a feltett szándékkal, hogy a Rejtett-Szellemiség fényét hozza el az akkor már oly félreértelmezett és alkalmazott keresztény vallás számára.
Vagyis az Élet és Lét  harmónikus vallás-tudományát.

Jóformán úgy teltek el a századok, a Rend megalapítás óta, hogy tevékenységükről semmi sem lehetett hallani, így sokan már akkor is legendának tartották létüket.
A teljes ismeretlenségbe burkólózva bár, de igen erős szellemi kisugárzásuk egy új áramlatnak a beindítója volt a nyugat tudományos, szellemi és művészeti életben.

Komolyan feltételezhetjük, hogy Giordano Bruno, Galilei, Shakespeare, Kopernikusz, Newton, Francis Bacon, Da Vinci, Mozart, Goethe, Wagner, csak néhány nevet említve, ha nem is nyiltan, de rejtett eszmeiségükben felkarolták a rózsakeresztes áramlatokat.
“A Rend maga nem csupán titkos társaság jellegű, hanem, egyike a működő Misztérium Iskoláknak.
A Hierofans Testvérek, kik a Szent Tanoknak és a Kis Misztériumoknak Őrzői nevet viselik, ma a nyugati világ életében nagyobb Erőt képviselnek, mint a látható Kormányok, de nincs joguk beavatkozni, mert tisztelnük kell a szabad cselekvésnek és akaratnak Isten Törtvényét“. (ol. 479, utolsó bekezdés - 1910).

(Véleményük szerint) mindig is létezett a történelem folyamán, minden eszmei áramlat, így a kereszténység keretén belül is, egy úgynevezett “népi tan“ a nagy tömegek számára és egy “titkos tan“, mely a Misztérium Iskolák keretében terjedt.
Ide tartozik a Rózsakeresztes tan is.
Ezek titkosak voltak mindenki előtt, és csupán néhány kis számú beavatott számára voltak ismeretesek.
'Még napjainkban is, (1900-as évek - a szerző.) a nyugati világ legrejtelmesebb tanai és ismeretei közé számítanak'.

“Minden úgymond múltban megjelent, a Rózsakeresztesekről szóló jelentés vagy feltáró adat, csalárd módon vagy egy a Rendtől idegen rosszindulatú egyének részéről származott, vagy véletlenül elkapott szavakból, akárki számára érthetetlen beszédfoszlányokból eredhetnek, azok részéről, kik a “kulcsnak“ nem voltak birtokában“.
(Max Heindel).

“Mint minden más Misztérium Rend, a Rózsa-Kereszt-Rendje is “kozmikus adatok“ alapján szerveződőtt, éspedig a “12+1“ (7+5+1) misztikus számrendnek alapján.
Így a Rózsakeresztesek Rendje is 12 Testvérből és a Rend Főnőkéből ( Nagy Mesteréből) áll.
“Ami fennt az lent és ami lent az fenn“ hermészi axiomát alkalmazva az emberiség Felső Szellemi vezetői is a 7+5+1 kozmikus vonalak szerint rendeződnek.
A Földön 7 Kis-Misztérium Iskola és 5 Nagy-Misztérium Iskola tevékenykedik.
Ezek az Iskolák csoportosítva vannak és a Legfelső Vezetőnek, a FELSZABADÍTÓNAK vannak alárendelve.“
(Max Heindel).

A Rózsa-Kereszt(es)-Rend keretén belül is 7 Testvér dolgozik a világban, (ahogyan a hét alapszín: a vörös, narancs, sárga, zöld, kék, indigó és ibolya alkotja a látható színkép fehér fényét, teljességét) ott, ahol szükségeltetik tevékenységük.
Ők mint emberek az emberek közt jelennek meg, vagy láthatatlanul, fizikai testükön kivül, tevékenykednek.
“Jegyezzük jól meg azonban, hogy ők nem befolyásolnak senkit saját akarata vagy szándéka ellenére, ők csupán megerősítik a jót mindenhol ahol azt fellelik.“
(Max Heindel).

A többi 5 Testvér soha nem hagyja el a Templomot, “láthatatlanok“, (mint ahogyan a vörös és ibolya színek között is létezik még öt “láthatatlan“ szín, melyek csakis a beavatottak előtt nyilvánulnak meg), és annak ellenére, hogy fizikai testtel rendelkeznek, minden tevékenységük és munkájuk a Láthatatlan Világokban történik.

“A 13-ik Testvér a Rendnek Főnöke, kit a 12 Testvér “takar“ el a világ elől és akit még az Iskola növendékei sem látnak. Ő tartja a kapcsolatot a Nagy Misztériumok Hierofánsainak Központi Tanácsával, kiknek semmi kapcsolatuk nincs az emberiséggel és csupán a Nagy-misztériumokban Beavatottakkal érintkeznek“.
(Max Heindel).

A Rózsa-Kereszt Testvérei köré csoportosulva nagy számú “laikus testvér“, tanuló, tanítvány található, kik a nyugati világ különböző részein élnek és dolgoznak. Ők azok a tantványok közé tartoznak, akik képesek szándékuk szerint elhagyni fizikai testüket és résztvenni a Templomban történő szolgálatokban és szellemi munkában.
Ők egy Idős Testvér által már “beavatottakká“ váltak és többségük még arra is képes, hogy emlékezzen az átélt szellemi élményeire.

“Egy elég elterjedt és téves nézet szerint, melyet elszeretnék oszlatni a tanítványokról, mi nem vagyunk Rózsakeresztesek, amiért a tanaikat tanulmányozzuk és a Templomba is bejáratosak vagyunk.
Ez még nem adja meg számunkra a jogot, hogy ezt a nevet viselhessük.
E könyv szerzője is, például, csupán egy a laikus testvérek sorában, és semmi körülmények között nem sajátítja ki a Rózsakeresztes nevet magának.
...Mi csupán tanulmányozói vagyunk az ők magas szellemiségüknek.
(Max Heindel).

--//--

Mindez a modern időkben kezdet nyilvánosságra kerülni, amikor is egészen váratlanul(?) kiléptek a homályból, több mint 700 (!) éves “hallgatás“ után és megszervezték a mondhatni mindenki számára nyitva álló Misztérium Iskolájukat és központjukat Kaliforniában, Ocenside városának közelében.

Megalakították a Rózsakeresztes Testvériség elnevezésű Társaságot, melynek célja és feladata a tanaiknak terjesztése és ismertetése a nagynyilvánosság számára is.
Akárki feliratkozhatott, mint az “előismeretek tanfolyamának“ hallgatója, azok kivételével (?!), akiknek gyakorlott mestersége a “hipnotizeur, médium, tisztán-látó, jóslás és asztrológus-i szakma“ (Max Heindel - 1910); - ( azóta bizonyára sokat változott a helyzet, mert a Rend, mint szervezeti forma szétágazott.
Így hollandiai központtal megalakult az Arany-Rózsakereszt Rend. - a szerk.).

A felvételi kérelmet, bármelyik Rózsakeresztes Társaság Központjához be lehetett nyujtani.
Nem alkalmaztak semmiféle anyagi feltételeket.
Nem volt tandíj, nem volt tagság-díj, “mert pénzzel nem lehet a mi tanainkat megvásárolni; az előbbre jutás csakis az érdemtől függ“.

Előtanulmányainak befejezése után, ha a tanuló megfelelt a követelményeknek és szándékában volt tovább tanulni, beiratodott a “rendes hallgatók“ sorában, egy két éves periódusra és “jelöltté“ vált.
Ebben az esetben azonban a tanítványnak “szakítania kellett az keresztény egyházakon és a Testvéri Rendeken kivül, minden egyéb okkult és vallásos renddel“.

Mint érdekesség, tanaik közül megemlítem a Rendelt Idő működésének, az általuk értelmezett törvényszerűségét, mely a Bibliában is, úgy az Ó-szövetségben, mint az Új-Szövetségben megtalálhatók.

Van idő a vetésre, és van idő az aratásra, és vannak időpontok az élet minden munkájára, minden emelkedés ösztönzésére egy arra alkalmas időpont.
Ismereteik szerint minden évszázad első és hatodik évtízede különösen alkalmas új szellemi áramlatoknak, és tanításoknak megjelenésére és terjesztésére.

Érdekes tanulmány lehetne az elmúlt évszázadoknak történelmi áttekintése e tannak a figyelembe vételével. Ha csak a XX-ik századot tekintjük is nagyon sok példát lehetne találni ezen állítás helyességének bizonyítására.

A Rózsakeresztesek azt tanítják, hogy a nagy világvallásokat az isteni Értelmiségek adták a népeknek, azzal a szándékkal, hogy minden istentiszteleti hitrendszer képes legyen kielégíteni a fajnak, népnek lelki-szellemi szükségleteit, amelyek a fejlődésükhőz az adott időben és térben szükségesek.
Egy a fejlődésnek kezdetén álló “primitív“ népesség nem felelhet meg egy magasztos és hatalmas, elvont gondolkodást is igénylő vallásnak, és fordítva.
Ezen alapelv tiszteletben tartásával, egy olyan lélekfejlesztő rendszert gondoltak ki, amely a nyugati eszmeiség számára különösen megfelel, akik fajuk és vérmérsékletük szerint alkalmatlanok a Keleti-Misztérium Iskola rendszereinek a befogadására.

És ez az Egyetemes Krisztusi Megváltásra épülő keresztény vallás megjelenése volt, mely szervesen ráépült és ötvözte a Mózesi zsidó hagyományokat felölelő, már meglévő és kidolgozott EGY ISTEN hitében kikristályosodott zsidó-keresztény vallást.

--//--

Félreértés ne essék, nincs szándékomban sem propagandát csinálni, sem senkit egy olyan útra vinni, ami ellenkezne az ő személyi akaratával, lelkiismereti szabadságával, mert akkor vétkeznék azon egyetemes törvénnyel szemben, hogy senkit sem szabad, (de sajnos, sokszor lehet), akarata ellenére valamire kényszeríteni.

Nem Igét hirdetek, mert arra még nem érzem magam felkészülve, még nem is hasonlítok, főleg nem ítélkezem, mert akkor a saját magam meggyőződése ellen tennék.
Egyszerűen tényeket állapítok meg, melyek jőhetnek az Igazság Kegyelméből vagy magától az annyit emlegetett sátáni, démonikus erőktől, ezt SENKI SEM ÁLLAPÍTHATJA MEG, MINT KINYILATKOZTATÁS.

Megteheti, ha erre lehetősége van, és ha jogot érez arra, de akkor a saját lelkiismerete alapján tegye, (legyen az egyén, vagy intézmény), és viselje el az azzal járő következményeket is, lsd. SORS TÖRVÉNYE.

Az idő, a kérlelhetetlen Idő, majd feloldja, mindazon tépelődéseket és igazságokat, melyekkel most a ma embere megküzd.
De a “helyes“ döntéshez - ami a mi jelenlegi tér-idő fizikai világunkban viszonylagos-, lehetőséget kell adni mindenkinek, mert ehhez mindekinek JOGA VAN.

Ezért szükség van a minél több ismeretre, a tudásra, a nyitottságra, a sok színű eszmei és materiális áramlatokra, melyek a NAGY IGAZSÁGNAK a részei, épp oly módon, ahogyan a színképben található színek összesége a fehér fényt hozzák létre.
Nincs ember e Földgolyón, ki ne a fehér fényt áhítaná megszerezni magának, de a jelen állapotában, mert csupán erre képes, csak a vöröset, vagy kéket, vagy a zöldet érzékelheti, tehát birtokolja a Nagy Lényegnek egy fontos részét.

Feltételeznünk kell a jószándékot is, és ne csupán a már betegesen megelőlegezett bizalmatlanság legyen az első reakciója az embernek, ha valami újjal kerül kapcsolatba, és ha valaki feltett szándéka szerint békéltetni akar az egymással szemben álló nézetek, emberek, ideológiák, hitek, érdekek között, megértésre találjon és ne azonnali elutasításra.

Azon “egységesítési“ folyamat, melynek tanúi vagyunk a mában, megfontolásra, ellemzésre, értékelésre, nagyfokú és valós tenni akarási készségre érdemesült, mert a jövő biztosításának záloga lehet a tét. EZ EGY MAGAS SZELLEMI KÉSZTETÉSNEK egyre jobban kivehető és érzékelhető JELE, mely mellett felelőtlenül elmenni BŰN.

Nem terhelheti az emberiség lelkiismeretét ez a hanyagság és értelmetlen közöny, az állandó vádaskodó megosztottság isszonyú terhe vagy ami még roszabb a megfontolt ön-érdekvédésnek tudatossága.

MIG HARCOLUNK “IGAZUNKÉRT“ ÉS A MEGGYŐZŐDÉSÜNK HITELESSÉGÉÉRT, A VILÁG PUSZTUL.

--//--

Ezen kiegyezésre való próbálkozás jegyében, szeretnék szólni egy igen érdekes és megfontolandó kezdeményezésről, ami a közös harcra való felszólítás jegyében szól a még odahallgató értelem számára, a tizenkettedik órában.
Egy olyan kezdeményezésről, mely a civil társadalom oldaláról érkezett, éspedig egy kiáltvány formájában a PLANETÁRIS TUDATRÓL.

Kezdeményezője Dr. László Ervin, a Planetáris Tudat Társaságnak és a Budapest Klubnak megszervezője, valamint a Kiáltvány eszmei megfogalmazója is egyben, mely okíratot 1996 október 25-én írták alá a nemzetközi élet számos személyiségei közül: Prof. László Ervin filozófus, Maurice Bejart koreografus, Sir dr. Arthur C. Clarke író, XIV. Dalai Láma vallási vezető, Milos Forman filmrendező, Mihail Gorbacsov politikus, Göncz Árpád író, politikus, Václav Havel drámaíró, politikus, Ken-Ichiro-Kobayashi karmester, Marton Éva operaénekes, Zubin Mehta karmester, Dr. Edgar Mitchell űrhajós, Sir. Josef Rotblat tudós, Nobel-békedíjas, Peter Russel filozofus, Liv Ulmann szinésznő, Richard von Weizsacker politikus, Sir Peter Ustinov szinész, író, Prof. Thomas Berry teológus és még sokan mások.

Részlet a Kiáltványból:
“Most mindannyiunk erkölcsi és gyakorlati kötelessége, hogy túllássunk az események felszínénél, a napi politika vitáinál, a tömegtájékoztatás szenzációhajhász címszavainál, a változó élet- és munkamódok szeszélyeinél és divatjainál. Kötelességünk érezni az események mélyén a mozgatórugókat, és felismerni hova is vezetnek.
Alapvető kötelességünk kifejleszteni azt a szellemet és tudatot, amely képessé tesz bennünket problémáink és lehetőségeink valódi természetének felismerésére - hozzálátni a cselekvéshez. ... A gondolkodó ész képességein túl az emberi szellem oly jelentős képsségeket is magában foglal, mint a szeretet, a résztvevő együttérzés és az összetartás.

Felhívás a felelőségvállalásra:
“Növekvő felelőségünk messzebbre terjed, mint sokan hinnék. A mai világban valamennyien, függetlenül attól, hogy hol él és mit tesz, felelőssé váltunk a cselekedeteinkért: egyénenként, egy ország polgáraként, az üzleti és gazdasági élet résztvevőjeként, az emberi közösség tagjaként és egyedülálló értelemmel és tudattal felruházott személyként".

Országunk állampolgáraként felelősek vagyunk vezetőinktől megkövetelni, hogy:
“a fegyverekből ekét kovácsoljanak és más nemzetekkel a békés együttműködés szellemében tartsanak kapcsolatot; felismerjék az emberiség nagy családja minden közösségének jogos törekvését; a rájuk ruházott hatalommal ne éljenek vissza csak keveseket kiszolgáló, rövidtávú és önző célok érdekében manipulálva embereket és a környezetet".

Felhívás planetáris tudatosságra:
“Az emberi szellem és tudat kibontakoztatása a legelső életbevágó ügy(!), melynek részese az emberiség nagy családjának egésze. Világunkban a változatlan állandóság illúzió, az egyetlen állandóság a fenntartható változás és átalakulás. Társadalmaink fejlődésének irányítása folyamatos feladat, hogy elkerüljük a válságokat és előrehaladjunk egy olyan világ felé, ahol minden ember békében, szabadon és méltóságteljesen élhet.
...Mindannyiunknak el kell kezdeni tudatunk továbbfejlesztését, hogy világméretekeben gondolkozzunk és csak azután válhatunk társadalmunk változásának, átalakulásának felelős és hatékony cselekvőivé. A planetáris tudat azt jelenti, hogy tudjuk és érezzük: kölcsönös egymástól függőségünk létünk alapja, az emberi faj egyszeri és megismételhetetlen, és hogy tudatosan vállajuk a cselekvési és szellemi erkölcsösséget, ami ennek velejárója“.

--//--

Amint láthatjuk, hatalmas és mindet átfogó szellemi mozgalomnak lehetünk tanúi napjainkban, melynek célkitüzései nem többet és nem is kevesebbet akarnak elérni, mint az “egy akol, egy pásztor“ krisztusi gondolatnak, próféciónak, testamentumnak megvalósítását.
Egy azonban a nehézség, de ez is magának a folyamatnak jellegéből adódik és annak törvényszerű következményeinek a hatására elkerülhetetlen, tehát Törvény: KI legyen, vagy jobban mondva KIK legyenek ezen törvényszerű folyamatnak az irányítói?

Tehát egyelőre, úgymond elméletben mindenki egyetért a “valamit tenni kell“ fogalmának szükségességéről, és sokan lépéseket is tesznek ez irányba, de a legnagyobb baj az, hogy NAGYON MEGOSZTOTTAK a vélemények magával a kivitelnek és főleg a cél megvalósításának a szempontjából.

Az fizikai tudat-valóság oldaláról a TUDOMÁNY vállalja fel, természetesen azon ismeretek alapján, amellyel a jelen pillanatban rendelkezik. A lélek-szellem tudatosság oldaláról természetesen az EGYHÁZ, a maga vallásosságának oldaláról.
A kapocs azonban, e két fő irányzat között, melyek hivatalosan “kibékíthetetlen“ ellentéteket képviselnek, legalább is az elmúlt négyszáz év távlatát tekintve, a HOLISZTIKA lenne, a maga kialakuló és formálodó, utakat kereső, dinamikus lét szemléletével.
Jelenleg, azt lehetne mondani, hogy “háromfrontos háború“ folyik, amelyben habár a célok közösek, a megvalósításnak eszközei nagyon eltérnek egymástól. Ideológiai szinten a “kölcsönös“ vádaskodás jellemezheti és sajnos jellemzi is a helyzetet, annak ellenére, hogy számos esetben kirajzolódó jelei vannak a közeledés szándékának, a fő irányvonalat képviselő “harcoló felek“ között.

Már most megfigyelhető, hogy az íly módon megosztott rész-feladatok teljesítéséhez felhasznált eszközök, igen nagy mértékben behatárolják és megnehezítik a közös cél elérését.
Míg a felek határozottan, lehetne mondani foggal és körömmel ragaszkodnak eddigi eszmeiségükhöz, eddig helyesnek tudott elveikhez, az erősen ható intoleráns, sokszor “arrogánsan cinikus“ megnyilvánulásaikhoz, a közeledés nagyon nehéz feladatok elé állítja a megosztott emberiséget.

Mindkét irányzatban, már a természet tudományosságban és a vallássoságban is vannak, belső áramlatok, melyek határozottan a közeledésnek nem csupán a szándékát, hanem annak valós lehetőségét nyilvánítják ki.
Ezen biztató jelek reményt adnak arra, hogy végül is az emberi ELME képes lesz az áhított CÉLT elérni és megvalósítani, hiszen a fejlődést nem lehet megállítani és az ezzel járó felelőséget minden esetben vállalni kell.

A TUDOMÁNY az elmúlt évszázadban, mint már említettük oly hatalmas fejlődésen ment át és oly kibontakozásnak tette le alapjait, melyeknek következményei sokszor a legsötétebbnek látszó negatív hatásoknak árnyát vetítette ki magából: környezet szennyeződés, elsivatagosodás, demográfiai robbanás, elidegenedés, belső és külső konfliktusok és még sok egyéb, de melyek remélhetően a folyamatnak elkerülhetetlen részeként, de megoldhatók.
Ezzel párhuzamosan a kutatások, felfedezések, új területek keresése, az állandóan fel-fel tünő perspektívák és lehetőségek következtében oly határterületekre is “tévednek“ a tudomány művelői- véletlenek nincsenek“-, melyek tudományosságának meghatározásához, kelletlenül bár, de a magas szellemiséget képviselni igyekvő “vallásosságból“ kéne merítenie.

Vannak tudósok és hittel keresők, akik nagyon is komolyan képesek felvállalni a közös CÉL felé törekvésnek eszményét, a szellemesíteni a tudományt és tudományossá tenni a vallást elv alapján, akik ISTEN NEVÉBEN, keresik a mindenkori-mindenben Kinyilatkozót, melyet ha “tiszta és öszinte lélekkel“ keresnek, fellelnek még magában a bio-genetikai programban is, vagy a részecske fizikának “legszárazabb“ jelenségeiben egyaránt. Ők épp úgy Isten nevében “teológizálnak“, mint ahogy egyes teológus keresők, szintén Isten nevében “tudományizálnak“.
AZ EGYSÉGRE TÖREKVÉS FOLYAMATA MEGÁLLÍTHATATLANUL BEINDULT.

--//--

Példaként ismertetni szeretném egy matematikus-fizikus tudósnak, megjelent kis tanulmányát, címe a “Látható, láthatatlan és a hit“, melyben nagyon is érdekfeszítő módon de mély logikával nyúl a Teremtés és a fejlődés folyamatához, a makro-és mikrokozmosz viszonyához, Isten és a Lét örök kérdéséhez.

A mű maga az Erdélyi Református Egyházkerület kiadásában jelent meg 1994-ben, szerzője barátom és hittestvéren Moldován Béla.

A mű előszavábból hadd idézzek egy gondolatot magától a szerzőtől:
“A láthatatlanból állt elő a látható?
Az igazi megismerésnek határa tulajdonképpen ez: nem vagyunk képesek a többdimenziós rendszerben lejátszodó jelenségek megfigyelésére, csak ezek holografikus vetületeit követhetjük a négydimenziós téridő-kontinuumban.
Ebből következik az, hogy nem tudjuk megállapítani azt, hogy ezek a jelenségek tulajdonképpen hány dimenziós rendszerben játszódnak le.“

Megpróbálom röviden ismertetni egy természettudós szemszögéből nézve létünknek nagy kérdéseit, melyek lényegében életünk szerves részeként vannak jelen mindennapjaink tudatos vagy tudattalan megnyilvánulásaiban.

Az Isten általi teremtés hat nap alatt történt meg és a hetedik napon megpihent, de a teremtés maga nem szünt meg, hanem folytatódik.
Tovább folyik az Úr teremtő munkája, de most már az ő teremtményei által, Földünk esetében az ember által.
A szerző, magát a teremtési folyamatot “Nagy program“-nak nevezi, melyben az ember mint lélek és szellem, különböző “segéd programokat“ futtat, amelyek a természet és önmaga  fizikai életterének az alakításához szükségesek.
A “Nagy program“ (Isteni Üdvterv) maga az Isten örökkévalóságban játszódik le, egy hatalmas több-dimenziós (világok) rendszerben, melynek a mi tér-idő világunk is a maga négy dimenziójával beletartózik, tehát része Isten Örökkévalóságának.
A mi tér-idő világunkban lejátszodó történések, események, a nagy több-dimenziós rendszerbe futtatott Programnak holografikus vetületei csupán.

Az embernek, mint “teremtő társnak“, megengedtetett, hogy a fizika, de főleg a matematika isteni adományának segítségével eljusson a teremtési kezdet nagy misztériumáig, amit az Ős-Robbanás elmélete jelentett, de megszabta a megismerésnek bizonyos határait.

Lehetőséget adott a világunknak felfedezésére, kutatására, a kisérletezésre, építésre, a természeti törvények, törvényszerűségek megismerésére, de egyelőre még hosszú ideig a négy-dimenziós tér-idő koordinátáin belül.

Betekintést nyerhetünk a többdimenziós rendszer felépítésébe, a benne lejátszodó folyamatoknak a matematika segítségével való felismerésébe, de csupán fizikai kisérleteink SOHA NEM FOGNAK a megfigyelésekhez elvzetni, mert ott a többdimenziós világokba (rendszerbe) az ember mint lélek és szellem vagyunk jelen.
Oda egyelőre csak a hit által juthatunk el mint lélek, az Atyához, ki Jézus Krisztuson keresztül megnyilatkozva mondotta: “Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet“.

Az ember sokszor és állandó jelleggel próbálkozott és próbálkozik egyedül kitörni az adott tér-idő világából, annak szorításából, és tudósaink kerestek és keresnek mai is, egy olyan általános fizikai elméletet, mellyel összekapcsolhatják az összes eddig ismert kölcsönhatásokat (törvényszerűségeket) mint jelenséget. Ez mind a mai napig nem sikerült, mert a jelenségek melyek egy többdimenziós rendszeben játszódnak le, csak a hatásuk által észlelhetők, mint holografikus vetűletek (árnyképek) a mi adott tér-idő világunkban.

Sok híres tudós egy élet munkáján keresztül ezen fáradozott, munkálkodott.
Einstein a speciális és általános relativítás elméletének megalkotása után keserűen vallotta be:
“Megpróbákoztam komplex koodináta-transzformációk bevonásával. Minden fáradozásom sikertelen maradt. A tér dimenzióiszámának nyílt vagy rejtett növeléséről szintén letettem.“

Így a szerző is kétségbe vonja, hogy a többdimenziós rendszerben lejátszódó jelenségeket valaha is közvetlen módon meg lehessen ismerni.
Einstein és kortársai amikor lemondtak az általános fizikai elmélet megalkotásáról csak négy féle kölcsönhatás létezett: gravitáció, elektromágnesesség, nukleáris(mag)erő és gyenge(bomlási) erők, melynek az egyesítésén fáradoztak.
Ma már kirajzolódik, az úgynevezett Cronin-Fith effektusnak, a k-mezonok bomlásánál a CP szimmetria megértése esetében az ötödik alapvető erő (!) létezésének, mint kölcsönhatásnak az eshetősége is. Így elgondolható, hogy míly bonyolult lesz ezek után ezen elméleteknek egységesítése, melyre a fizika még mindig törekszik.

“Az emberi szellem kiteljesedése még mindig folyamatban van, és ez a folyamat úgy tünik nagyon sok dimenziót rejthet magában, de ...rájöttem arra, hogy az ember csak teremtmény, és csak a tér-idő kontinuumban adtott meg neki, hogy a természetet tanulmányozza, kutassa.
Zarándokok vagyunk.“  - vallja a szerző.

--//--

Folytatva elmélkedését a szerző egy igen érdekes és logikus összefüggésben magyarázza az anyag és téridő-kontinuumnak kérdését, összekapcsolva azt a mindenkori kialakított világképnek a függvényével.

Az ember történelme folyamán a világegyetemet, annak alkotó elemét az anyagot, sokféle képpen és módon szemlélte. Ez a szemléletváltás, mindig magával hozta egyidőben a különböző világképek változását is, ahol a világképen nem a világnézetet kell érteni, hanem a valóságnak a teljességre törekvő és megérteni igyekvő leírását.

Így három világkép kialakulásáról beszélhetünk:
1. A naiv világkép
  2. Az újkori természettudományos világkép
    3. A legújabb kor természetképe.

Most nézzük meg, a szerzővel együtt ezen világképek kialakulásának a hátterét, melyben az ember az anyag és lét viszonyát igen eltérő módon látta és vizsgálta:

A naiv világkép kb.1500-ig volt érvényes, melyben az ember az anyagi világ létét és az ember teremtését Isten csodálatos munkájával kapcsolta össze.
Ezt a világképet azon egyetemes elképzelés jellemezte, melyben egy hármas rendeltségben középen helyezkedett el a Föld, fölötte az isteni valósághoz tartozó menny, és alatta mint harmadik valóság a sötétségnek birodalma, a sátán és a pokol.

A tudásvágynak kielégítését csakis a Földön valósíthatta meg az ember, az volt hozzáférhető vizsgálódásai számára.
Ami “fölötte“, illetve “alatta“ helyezkedett el, az csak a hit vagy az okoskodás részére volt fenntartva.
Abban az időkben az ember keveset tudott a körülőtte lévő világról, de világképében volt hely Isten számára.
Sőt azt lehetne mondani, hogy Isten töltötte be egész tudatát.
Így hitt abban is, hogy a földi léte után, egy másik valóság várja, és a személyes Istenben való hite tette függővé azt, hogy hova jut.

Az újkori természettudományos világkép a reneszánsszal kezdődőtt, akkor alakult ki, mely inkább természetkép jelleget öltött, mint világképet, mert azzal kérkedett, hogy a kialakuló természetképnek segítségével, belőle kiindulva minden leírható, megmagyarázható.
A természetképnek jellemzője, hogy csak a látható és érzékelhető tárgyi valóságra korlátozza magát.
Így ez a szemléletmód is naivnak mondható, egy az ismerethiányból és önhittségből fakadó naivitásnak.
Ebben a világképben Isten számára igazából már nem volt hely - Isten halott.
“Isten úgyszólván hajléktalanná és munkanélkülivé vált“.
Panteista nézet alakulva ki, melyben azon tulajdonságokat melyeket addig Istennek tulajdonítottak, a természetre ruházodtak át.

Az olyan kialakuló ismereteket, mint az anyag-tér-idő végtelensége, azoknak tulajdonságait az ember a természet örökkévalóságának tulajdonította, az anyag önszervező képességének vallásával.
Isten beavatkozását az események folyásába, már el sem lehetett gondolni és az ember felszabadultnak érezte magát, erősnek olyannyira, hogy elképzelései szerint képes lesz a természet folyását előre meghatározni.
De a tudásvággyal eltelt ember mindjobban elmélyült az ismeretlen “sötét sűrűjében“, nem látva azt, hogy az általa örök törvényszerűségnek hitt események, az idő teltével mindinkább meghatározatlanoknak bizonyulnak.
Laplace még bátran kijelenthette: “Én az egész világmindenséget átvizsgáltam látcsövemmel, és sehol sem fedeztem fel a mennyországot, sehol nem találtam meg Istent“.

A megválaszolatlan kérdések azonban a kutató, kisérletező ember előtt egyre tornyosultak, míg a tudósok rájöttek arra, hogy ez a feltételezett világkép egyáltalán sem teljes és csupán bizonyos határeseteket képes csak megmagyarázni.
Az áttörést a mikrofizika megalapítása hozta, amikor is teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy egy újabb természeti szemlélet kialakítása szükséges,  mely megmagyarázhatja a titokzatos fellépő jelenségeket.

Megjelent a legújabb kor természetképe, melyet szintén nem nevezhetünk világképnek, mert a természettudós, a kutató tudja, hogy amit adhat, az csak természeti jelenségekről alkotott kép lehet, vagy annak leírása, azt ami számára megfigyelhető, érzékelhető.

Ezt négy fontos terület vizsgálatával, ellemzésével érhetjük el.
Ezek a tér, az idő, az anyag és a természeti törvények.
Míg az első világképben ezek abszolutumnak, függetlennek tekintettek, a most kialakult természetképben ezek igen is elvesztették örökkévaló jellegüket.

A tér, a világmindenség, az előző világképben végtelen kiterjedésűnek tünt, a legújabb kutatások azonban arra engednek következtetni, hogy a világűr véges, igaz több milliárd fényév átmérőjű, de mégis véges térfogatú.
Ez érvényes akár nyitott rendszerként képzeljük el és állandóan tágul, akár zárt rendszernek, mely bizonyos idő elteltével a gravitáció hatására összezsugorodik.
Nem mondhatjuk többé, hogy a tér abszolút és végtelen, a tér szervesen kötödik az anyaghoz.
Ameddig tér van, van anyag is, és ameddig van anyag, térnek is léteznie kell.

Az idő, amit öröknek és végtelennek hittünk, az is véges, és szorosan kötödik az anyaghoz.
Az időt, annak dimenzióját az anyag mozgásának függvényében mérhetjük, így tudjuk, a világegyetem keletkezésének és korának időpontját is.
Életkora eléri a 16 milliárd évet.
Tehát elmondhatjuk, hogy az idő sem létezik önmagában, és vége lesz az időnek is és az tulajdonképpen az anyagnak csupán egy dimenziója.
Az idő is tehát viszonylagossá vált relativizálódott, elvesztette abszolót jellegét.

Az anyag is viszonylagossá vált, egyre jobban bontható és egyre több építőkövét fedezik fel a kutatások.
Ciklikusan alakul át energiává és vissza ismét anyaggá (az energia is anyagnak tekinthető), de most már ismeretes az is, hogy az anyag nem más, mint egy rezgőmezőben a csomópontok, melyek mozognak, keringenek egymás korül.
Az anyag tehát nem létezik, hanem történik, vagyis egy esemény-folyamat következménye.

Szervesen kötödnek egymáshoz anyag, tér, idő, mindhárman egy egészet alkotnak együtt, tehát az anyag is teljes mértékben relativizálódott.
Érdekessége, hogy a megfigyeléstől és a kisérlet függvényében mindig másképpen jelentkezik, “történik“.
Esetenként duális jelenségeket produkál, mint a fény esetében, mely a megfigyelés milyenségétől függően hol részecske (korpuszkuláris), más kisérletekben hullám jellegű, és bár egyszerre létezik, egyszerre nem mutatható ki.
Az anyagi jelenség tehát relativisztikus, nem abszolut.

A természeti törvények, törvényszerűségek melyek nem létezhetnek az anyag-tér-idő négydimenziós világán kivül, sem abszolutizálhatók.
Így az anyagi részecskék mikrószkopikus viselkedésében is csak valószínűségi megállapításokat lehet tenni.
A makrofizikai jelenségek, azonban, a nagy számok törvénye alapján, cselekvésüket és reakcióikat tekintve determináltnak tünnek.
Az adott pontban összesűrűsödött roppant sok elemi részecskének különböző reakciói, a kisérletek során, határozott átlagmagatartást vesznek föl, és ha a kezdeti feltételek ismeretesek, a történés kiszámítható.
A meghatározott, a meghatározatlanra épül föl (!).

Egyszóval minden a világunkban relativizálódik: a tér és az idő az anyagnak függvénye, arra vezethetők vissza, és csak annyira léteznek, amennyiben anyagra visszavezethetők.
“Az anyag viszont nem önmagában áll elő, hanem mástól függ, anélkül, hogy meg lehetne állapítani, hogy honnan származik“, állapítja meg a szerző.

Ezen “visszás“ helyzet következtében egy sor kérdést lehetne feltenni:
Ha véges az univerzum, akkor mi található rajta kivül?
Csupán megfigyelés alapján erre a kérdésre nem lehet válaszolni, mert megfigyelni csak annyira és addig lehetséges, ameddig anyag van, ahol nincs ott a megfigyelés lehetetlen.

Egy érdekes párhuzamot von a szerző ezen kérdésekre választ adni igyekvő, különböző nézetű tudósok véleményét említve.
A természettudós a kérdést nyitva hagyja.
A nihilista számára azonban a válasz: SEMMI. Bizonyítani lehetetlen, ezt hinni kell, így a nihilista hite a semmiben van.
A keresztény ember azt mondja: az univerzumon kivül Isten örökkévalósága rejtőzik. Ezt sem lehet bizonyítani, ez is egy hit, az Istenbe való hit.

Mi volt az univerzum a világegyetem születése elött?
A nihilista válasza újból: SEMMI.
A hívő embert válasza: Isten örökkévalósága.

Miből keletkezett az anyag és mi fog vele történni a világegyetem megsemmisülése után?
Az anyag a semmiből keletkezett és a semmibe fog visszatérni, állítja továbbra is a nihilista.
A hívő ember válasza: az anyag Isten örökkévalóságából állt elő, és az Isten örökkévalóságában létezik most is, majd ugyan csak abba fog visszalakulni.

Tehát a mai természetkép, mert nem világkép, mindkét felfogásnak és hitnek helyet ad, azzal a különbséggel csupán, hogy a hívő ember Istenre bizza magát, a nihilista pedig a semmire.
Látható tehát, hogy a mai természetkép nagyon sok kérdésre még választ nem tud adni, mert nem adhat, így ezek a kérdések a filozófia, az okoskodás és a hitbeli döntések területére tartoznak.

--//--

Megállapítható, hogy “a jelenlegi természetkép, nem vetette el egészében az újkori természettudományos fizikai világképet, csupán megtisztította a metafizikai maradványoktól, az abszolutizálástól.
Relativizálta az anyagot és hozzátartozóit, a teret, az időt és a természettörvényeket.“ - jegyzi meg a szerző.

A mikrofizika azonban bevezette a relatív mellé a valószínűség fogalmát is.
Érdekessége a természettudományos vizsgálódásnak, hogy a kialakuló új természetképben helyet kapott Isten valósága és örökkévalósága, de ugyanakkor e jelenkori természetkép egyben el vezet a természettudományos megismerés határaihoz is.

Így például határként érzékelhetjük az idő és a tér végességét, de a döntő határt mégis az anyag viszonylagossága, relativizálódása jelenti.
Az anyag, amint már említve volt, nem létezik, hanem történik, mivelhogy alkotó elemei nem másak, mint a mozgásban lévő rezgőmező összesürüsődő csomópontjai, melyek órási sebességgel keringenek egymás körül.
A velük folytatott kisérletekben azonban csak esetleg hatásaikat, határaikat lehet észlelni, de eredüket megállapítani nem tudjuk.
Megállapítható, hogy ezek a részecskék nem tárgyi természetűek, és helyüket vagy impulzusukat ugyanazon időben pontosan meghatározni csak bizonyos valószinűséggel lehetséges.
(Heisenberg határozatlansági tényezője).

Végső soron, feltételezhető, hogy az elemi részecskék eredete egy sugárzás, energia, egy energetikai mezőcsomó pontjainak változásai.
Inkább eszmei egységek, melyeket magas matematikai összefüggésekben szemlélni lehet, és ez az a tényező, melyre a technika minden alkalmazását alapozza.
Az általunk megismerhető fizikai folyamatokban a jelenségek megfigyelése által érthetünk meg dolgokat és abból levezetni az alapot, és nem az alapot keresve tekinteni az alapelveket reálisnak. Ez egy másik igen fontos határa megismerésünknek.

E misztikus határt sok kutató próbálta átlépni, de eddig sikertelenül.
Eddington: “A valóság a mi számunkra csak mint előtérbeli történés-valaminek következménye- létezik, és mint ilyen megfigyelhető és objektív. Hogy mi szolgál alapjául ennek az előtérbeli történésnek, honnan ered, ez a mi megfigyelésünk elől el van zárva, és ezért minden tekintetben ismeretlen.“ 
Rohrbach: “mi magunk és az érzékszerveink, értelmünk számára hozzáférhető. A körülöttünk levő világ úgyszólván egy mélység fölött lebeg az ürességben.“.

C. F. Weizsacker atomtudós is megállapítja: “az a bizonyos megrendülés a bennünk és alattunk lévő mélység tudatossá válásakor hasonlít Isten előtt való megfélemléséhez.“

Albert Einstein: “Az én vallásom abban áll, hogy alázatosan csodálom a végtelen, határtalan, minden fölöttt élő Szellemet, aki a legparányibb jelenségekben is megnyilatkozik - azokban a jelenségekben, amelyeket törékeny és gyönge szellemünkkel képesek vagyunk észrevenni.
Ez a mélyen megindító meggyőződésem egy magasabb rendű gondolkodó hatalom jelenlétéről, amelyik az egyetemes és felfoghatatlan világmindenségben megnyilatkozik.
Ez az én istenről való képzetem.“

Akármennyire is igyekszünk, ez a HATALOM a tudományon keresztül meg nem ismerhető, csakis a HIT által- vallja tovább a szerző, mert nem a tudománynak adatott meg ez az üdvősség.
“Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útam, így szól az Úr. Mert amint magasabbak az egek a földnél, akképpen magasabbak az én útaim útaitoknál és gondolataim gondolataitoknál.“ - Ézs 55/8-9.

Tehát megismeréseinknek határa végső soron itt található: A TEREMTŐ GONDOLATAINÁL!

--//--

Tovább folytatva elmélkedését a szerző megállapítja, mint a jelenlegi ismereteink következményeként, hogy a “világegyetem véges térfogatú és csak fokozatosan, az energia, az anyag kiterjedésével állt elő.
Az idő és a tér egymástól függ, és mindkettő az anyaghoz kapcsolódik.“

A valóságot csupán a síkra - a négydimenziós létezésre -, eszközölt vetületek alapján vagyunk képesek megismerni, így ahhoz, hogy minél reálisabb képet alkothassunk, szükségünk van arra, hogy minél több szögből alkotott vetülettel rendelkezzünk.

Kisérletek utján érhetők el ezek a “szögek“, amelyeknek függvényében a vetületek is változnak.
Tehát minél több kisérletet végzünk, annál többféle vetületét ismerhetjük meg a több dimenziós létezésnek, melyek a négydimenziós világban, mint jelenségek észlelhetők csupán.

Tehát az Univerzum nem más, mint holografikus vetűlete azon jelenségeknek, amelyek a többdimenziós rendzerben játszódnak le.
“Az igazi megismerésnek határa tulajdonképpen ez: nem vagyunk képesek a többdimenziós rendszertben lejátszodó jelenségek megfigyelésére - csak ezek vetületeit követhetjük a négysimenziós tér-idő kontinuumban.“

Így értelmezve az eddig megismerhető valóságot már nem megmosolyogtató a Kelet évezredes bölcselete, melynek értelmében a látható világ nem más, mint ILLÚZIÓ.

A Biblia mikor egyértelműen kifejti, hogy van és létezik egy láthatatlan világ, amelyben benne foglaltatik a látható világ, tulajdonképpen ezt a ma már tudományosnak mondható megállapítást mondja ki a maga és a kornak megfelelő módján.
“Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók“. - Zsid 11/2.

A többdimenizós világban való érzékelés, melyre a Biblia számtalan helyen felhívja a figyelmet, bizonyos jelenségek megfigyelésére ad alkalmat - már akinek erre a képessége megvan.
Ez lenne az a bizonyos, még misztikusnak tűnő “tisztán látás“-nak magyarázata, melyre egyelőre még megmagyarázhatatlan, de létező képesség gyanánt sokan igyekeznek szert tenni.
Most ezt a képességet TÖBB DIMENZIÓS LÁTÁSNAK nevezhetjük.

A Királyok Könyve második részének, hatodik fejezetében a 16-18 verseiben meg van írva ahogyan Elizeus próféta a csüggedt szolgáját bíztatja a reménytelen helyzet által kialakult állapotnak felismeréséhez, amikor is az ellenség ostrom alá veszi Dotán városát, és ezt mondja neki “Ne félj, mert többen vannak, akik velünk vannak, mint akik ővelük“.
A szolga nem hisz neki, és ekkor Elizeus így imádkozik: “Uram, nyisd meg az ő szemeit, hadd lásson“, és a szolga ezeket látta: “És íme a hegy rakva volt tűzes lovakkal és szekerekkel Elizeus körül“.
Bekövetkezett a többdimenziós térben való észlelésnek lehetősége, a “tisztán látás“ jelenségén keresztül.

Egy láthatatlan valóságot csak a hiten keresztül, hitben lehet megragadni.
“A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága és a nemlátott dolgokról való meggyőződés“. - Zsid 11/1.

Az embernek lelke és szelleme van, melyek nem részei a fizikai valóságnak.
Nem tudjuk meghatározni a lélek és szellem lakóhelyét, elhelyezkedését a tér-idő kontinuumban, egyszerűen VAN, és csak annyi állapítható meg, hogy az emberhez tartózik, és létét nem az anyag önszervező képességének köszönheti.
“Az embernek tehát megadatott az a privilégium, hogy ne csak téridő-kontinuumban létezzen, hanem lelkén keresztül szervesen belefoglaltasson a többdimenziós rendszerbe.“ okoskodik értelmesen a szerző.

De az anyag is, mely a négydimenziós rendszerünkben “történik“, és egy energia-rezgőmezőben foglaltatik, lényegiben a többdimenziós rendszerben található.
Így végső fokon a lélek, mely a szellemnek derivátuma, a többdimenziós rendszerben található, onnan ered. Ha sororrendet kéne megállapítani akkor az így alakulna: Szellem-Lélek-Anyag.

Megállapítható még az is, hogy a többdimenziós rendszerben, a láthatatlan valóságban az idő nem dimenzió, ahogyan a Biblia is figyelmeztet: “Ott majd nem lészen idő“. - Jel 10/6.
“Az idő érzékcsalódás csupán, amelyet öntudatunk egymásutánja idéz elő bennünk, miközben az örök állandóságon átlebegünk.“ - vallja maga Albert Einstein is.

A Léleknek paramétere, dimenziója a HIT.
Képes ezáltal bizonyos jelenségek megváltoztatására még a többdimenziós rendszerben is, melyek viszont a tér-idő dimenzióban képesek változásokat előídézni.
Hatni tud a fizikális szinten jelentkező viselkedésekre, jelenségekre.
“Tehát a lélek (Szellem) a téridő kontinuumban az anyag viselkedésében vagy strukturális, vegyi összetételű, vagy fizikai modósulásokat okoz. ...Le tudja győzni a gravitációs erőteret vagy az általános tömegvonzást.“ jelenti ki határozottan a szerző.

A parapszichológia által is kutatott jelenségek, melyeket tudományosan megmagyarázni képtelenk vagyunk, határozottan NEM elektromágneses természetűek, mert ha azok lennének akkor kisérletileg bizonyíthatók lennének.
Megfigyelhetők, de a jelenségek tudományosan nem magyarázhatók. 

Számtalan esetben, mint például az Apollo űrprogram keretén belül is, sikeres telepatikus kisérleteket végeztek, és hullám-természetűséget feltételeztek a jelenség mögött.
De sikertelenül, mert ezek a jelenségek a többdimenziós térben és rendszerben történnek. Nem tartoznak a “látható“, fizikailag érzékelhető valósághoz.

“ A SZELLEM MUNKÁJA A PARAPSZICHOLÓGIA“ vonja le a következtetését a szerző, és határozottan állítja, hogy az így vizsgált “furcsa“ jelenségeket nem az anyag idézi elő, és nem az agy produktuma, ahogy eddig sokan feltételezni szerették volna.

--//--

A szerző elérkezettnek látja az időt, hogy a tudomány és a hit együtt haladjanak, ahogyan sok tudós évtízedeken keresztül fáradozott hitének és megtapasztalhatóságának peremén bolyongva az egyensúlyt megtalálni.
A sorrend hinni és megismerni volt, ahogyan a Tanítványok is vallották.
“És mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus...“ - Jn 6/69.

Einstein sem hitt Istennek, de késöbb rájött, hogy tévedett. Faulhaber bíborossal való beszélgetése során egyszer kijelentette: “Én tisztelem a vallást, de a matematikában hiszek, és önnel Eminenciás uram ez bizonyára fordítva van“.
“Ön téved- válaszolt a bíboros-, a vallás és a matematika az én számomra csupán kifejezési formái ugyanannak az isteni pontosságnak.“ 
“De mi lenne, ha a matematikai kutatás egy napon arra az eredményre jutna, hogy bizonyos tudományos megismerések ellentmondanak a vallásnak?“ folytatta Einstein csodálkozva.
Erre a bíboros így válaszolt: “Én olyan nagyra értékelem a matematikát, hogy ön akkor tisztelt professzor úr, soha nem szűnne meg a számítási hibát keresni.“

Még számtalan példát és vallomást ídézhetnénk azon tudósok szájából, akik nem szüntek meg kutatásaik és elmélkedéseik mellett Istent keresni, mint Világalkotó, mindenható és örökké létező valóságot. “Tudományos lelkiismeretem tiltja nekem, hogy ne higgyek Istenben.“ - Dr. Horsmann.
“Isten minden dolgok ősoka, és aki kauzálisan gondolkodik, az isten irányába gondolkozik. Mível elmélyedően gondolkoztam, éppen ezért tudtam megmaradni hívőnek.“ - Pasteur.

A mérhetetlen Kozmosz és a mikrofizika által felderített mikrokoszmosz közti hasonlóság is sok tudóst elgondolkoztatott, ami az univerzumoknak, mint térnek problématikáját illeti.
Előszőr is az anyag igen ritka előfordulása, ami megmutatkozik úgy a mikro, mint a makrokozmoszban egyaránt. Az ősalkatrésznek tartot anyagnak majdnem mérhetetlen parányi volta.
A távolságoknak hihetetlen nagyságrendje a szubsztanciákat, lényeget hordozó elemek (testek) között, úgy az atomok, mind a csillagok világában, és az ebből következő - talán legmegdöbbentőbb - tér “üressége“ épp úgy a legnagyobbak, mint a legparányibbak között.
Ez arra készteti a tudosókat, hogy a lényegest a természetben ne az elképzelhetetlenül ritkán előforduló anyagparányokban keresse, hanem egészen más tényezőkben.

Álljon itt néhány szemléltető és megdöbbentő adat:
Ha egy atomot képzeletben Földgömb nagyságura - 13.000 km-, felnagyítunk, melyben az atommag egy 130 méter átmérőjű gömbnek felelne meg, akkor az atomgömbnek felületén keringő elektron 13 méteres átmérőjű lenne.
A többi “ŰR“ csupán.
Ez az atomtérségben található űr pontosan megfelel a világűrben található űrnek, melyben a napok és naprendszerek oly ritkán oszlanak el, mintha minden 30-130 km távolságban csak egyetlen gonmbostűfej nagyságú anyagot találhatnánk.
Ezek bizonyított tények. Mindez azt sugallja, hogy a világban az anyag nem tekinthető a leglényegesebbnek, inkább az energia, a mozgások, a dinamika és törvényeik azok, amelyek szerint mindezek történnek.

A Világmindenségben létezik egy háttér, egy létezés, ami mindent meghatároz, és amelybe mi még nem tekinthetünk bele.
Az események, jelenségek hatását, megnyilatkozását vizsgálhatjuk, a hatásokat mérhetjük, kutathatjuk, kiszámíthatjuk, a törvényszertűségeket matematikailag leírhatjuk, de megfigyelni nem tudjuk.
“A világmindenség egy olyan hatalomra utal, amelyik saját szellemünkkel valamiképpen közös, és ezt a gondolkodás módot matematikai gondolkodásnmak mondjuk.“ vallja J. Jeans.

“Ezáltal az anyag világában arra a következtetésre jutunk, hogy lennie kell egy szellemi lénynek, mely nem betolakodó elem, amely betör az anyag világában.
A szellem az anyag világának alkotója és ura.“  vallja a szerző is.

A szellem az, mely döntő tényezőnek mutatkozik a világmindenségben, mely “inkább egy nagy gondolathoz kezd hasonlítani, mintsem egy nagy gépezethez.“ (J. Jeans).

Az utóbbi idökben a teológia és a természettudományoknak közeledése tapasztalható, de a Biblia nem természettudományi könyv.
Dr. H. Rohrbach professzor szerint: “ A Biblia, vagyis az ennek szolgáló kinyilatkoztatás mindkettőt: a láthatatlant és a láthatót nem egymás fölött, egymás alatt vagy egymás mellett, hanem egymásban látja, úgy, hogy a látható bele van ágyazva a láthatatlanba és a kettő áthatja egymást. Mi emberek állandóan e két valóságban élünk.“

Kimondhatjuk bátran, hogy korunk természettudományos szemlélete nem mond ellent a Bibliának, sőt kezd rájönni, hogy a világ teremtetett és hogy bizonyos idő után meg is szünik.
A tudománynak, illetve az úgynevezett “határtudományoknak“ megjelenése nem mond ellen magának az Istenben vetett hitnek sem.
Erre komoly felkészültségű filozófusok és Nobel-díjas tudosók jönnek rá.
“Valami a háttérből irányítja az eseményeket, amelyek az előtérben játszódnak le. A háttérbe mi nem láthatunk bele, ott az örökklévalóságban az ISTEN VAN.“ - Eddington.

“Az Úr csodásan működik, de útja rejtve van.
Tenger takarja lábnyomát, szelek szárnyán suhan. Mint titkos bánya mélyében, formálja terveit, de biztos kézzel hozza föl, mi most még rejtve van.“ - olvashatjuk a református Énekeskönyv 260-ik énekében.

Krisztus Urunk is mindvégig erre biztat még ma is, hogy “keressetek mert találtok, kérjetek mert adatik néktek, és zörgessetek mert megnyittatik“ - Mt 7/7.

Ha igazán alázatos szívvel, tiszta és bizakodó, nyított lélekkel indul el valaki a keskeny uton, hogy a szűk kapun bebocsátást nyerjen, nem csak üdvésséget szerez, hanem feltárhatja az örök életnek valós reménységét is.

Szemei látni fognak, füle hallani fog, oly csodálatos dolgokat, melyeket Mennyei Atyánk készít mindnyájunk számára, kik hiszünk Ő benne és Urunkba Jézus Krisztusban.

Köszönöm Moldován Béla barátomnak e lélekemelő és szellemébresztő tanulmányát, melyben lehetséges, hogy tudatán kivül - vagy talán nem? - oly adatokkal támasztotta alá mindazokat, melyeket én is a magamnak érzek és hiszek, hogy merem állítani azt: AZ ÖTÖDIK DIMENZIÓ, mely a Teremtőhőz vezető utunknak első valóban szellemi dimenziója : LÉTEZIK.

Ez a dimenzió ITT VAN KÖZÖTTÜNK, de egyelőre nincs meg a kellő “látásunk és hallásunk“ atapasztalásához, de ha AKARJUK és HISSZÜK, akkor részesei leszünk a “csodának“.
Mint ahogyan a szerző is ZARÁNDOK-nak érzi magát azon az uton, mely Isten felé vezeti őt, én is már régen ezen érzéseknek hatása alatt vagyok, és tiszta szívvel-lélekkel együtt érzek gondolataival, elfogadom őket és szerény képességeim szerint igyekszem a lehető legnagyobb mértékben azonosulni is e nézettel, a kialakuló ÚJ, HOLISZTIKUS VILÁGKÉPPEL.
Hisz ezzel a HITTEL és CÉLLAL íratott mindaz, amit eddig papirra vetettem.

Hogy véletlenek nincsenek, pont amikor ezen sorokat írom 2001 szeptember16-a van, a hivatalosan is bejelentett HADÜZENETNEK napja és ötödik napja szeptember 11.-nek, annak a dátumnak, melyre a VILÁGTÖRTÉNELEM emlékezni fog.
Azon napnak, mely elindította, egy döbbenetes eseménysorral, mindazon eseményeknek “forgató könyvét“, mely meghatározója lesz az elkövetkező beláthatatlan hosszúságú időknek.
ELKEZDÖDÖTT, igen elkezdödött mindaz, mely az ISTEN ÜDVTERVÉNEK része, tehát NEM VÉLETLEN. És ha nem véletlen, akkor TÖRVÉNYSZERŰ.

A szomorú és tragikus megnyilatkozása a PILLANATNAK, hogy minden, aminek változnia kell, a szenvedés, a rombolás, a pusztulás, az enyészet jegyében kell megjelenjen, hogy majd azokból felülemelkedve, mintegy Fönix madárként, megtisztulva léphessen egy magasabb és nemesebb fokozatra: az ISTENARCÚ EMBER mindeddig elérhetetlen szellemiségének a magaslatára.

MOST mindnyájan: bűnősök és feltételezetten bűntelenek, hibákkal telítettek és “tökéletesnek“ mondottak, igazak és becstelenek, jók és rosszak ZARÁNDOKOK VAGYUNK.
Megyünk az általunk választott SORS-UTUNKNAK látható és láthatatlan útjain, és hogy mégis fogalmunk legyen a bejárandó úthoz szükséges feltételekről, álljon itt Bistey Zsuzsának egy igen szép és megfontolandó gondolatsora.

A ZARÁNDOK:
- nem viselhet fátylat vagy csuklyát, amely mások elől elfedi arcát
- nem vihet magával olyan kulacsot, amelybe csak saját ívóvíze fér
- nem vihet a vállán olyan botot, amelynek nincs kampója

MIT VISZ AZ ÚTRA:
- egy edényben parazsat, amelynék társai megmelegedhetnek
- egy lámpást, mely szívét világítja meg, hogy társai olvashassanak benne
- egy erszény aranyat, melyet nem szór el az út mentén, hanem eloszt társai között
- egy lepecsételt urnát, melyben minden törekvését hozza, hogy lába elé tegye annak, aki a küszöb előtt vár rá.

KI - KI ÉRTSE ÚGY AHOGY AKARJA, mert az utazóból akkor lesz zarándok, amikor füle meghallja mások hivását, keze adakozásra mozdul, szája bezárul és szíve megnyílik.
ELNYERTE A SZOLGÁLAT ELŐJOGÁT!

v. Sorompó László 
természetgyógyász, diozófus

 

- ! -

~ * ~

.

Ezen írásoknak és ezeknek az értekezéseknek, -online vagy nyomtatott- cikkeknek, kép- video- és hanganyagoknak az összes és teljes- tartalma szerzői jogvédelem alatt áll. Másolása, tárolása, nyomtatása vagy másik weboldalon való -akár bármely részletének- megjelentetése, valamint publikálása, semmilyen formában nem megengedett, (ill. csak a szerző(k) előzetes írásbeli engedélyével lehetséges)!

© Copyright. Minden jog fenntartva!

»» Diozófia > Isteni filozófia  

* * * * * * *

.
  .       .    
  ~    

:: ÉletErő Technológia ::

Integrált ÉletErő Generátorokkal működő ÉletEnergia Készülékek

Chi Generátorok & Prána Generátorok & Orgon Generátorok

AO 1100 | AO 2000
JU 99 | JU 1000 | LPOG 2000 DL | LPOG 2400 HD | PFC 2000 & PFC 2400 | Performer / Sport Performer 2400 HD
RAD 1000 | RAD 2000 | RAD 2400 HD
RAD 5 / ATG 5 | ATG 12 / ATGS 12000

Rendelje meg most valamelyiket, hogy minél előbb részesedjen az -integrált ÉletErő Generátorokkal működő- ÉletEnergia Készülékek által sugárzott jótékony ÉletEnergia & ÉletErő (chi, prána, orgon, bioenergia, stb.) nyújtotta összes előnyből !
 » Kapcsolat / Rendelés »»

  .    

DIOZÓFIA: Isteni filozófia

Diozófiai értekezések, elmélkedések és tanulmányok a Létről, Életről, Isten és ember viszonyáról...

Üzenetküldés / E-Mail »»

---