A Lélek és a múlt

  ~    

Diozófia  |  Idézetek / Mottók
Az ÉletErő, nem más mint a Mindenség általános ÉletEnergia erejének átalakulása. (!)
Diozófia | Új Világ küszöbén II. - A Lélek és a múlt (32. o)

**

  ~    

Diozófiai értekezések, elmélkedések és tanulmányok

A LÉLEK és a MÚLT

A gondolkodó képesség elszakadása az idegrendszertől semmiféle emléket nem hagy a Lélekben.

Olyan ez, mintha az agyvelő benyomásai, melyek az emlékezet összhangját alkotják, teljesen elhomályosulnának, hogy csakhamar ismét más alakban újuljanak meg.

Az öntudat azonosságának első benyomása, melyet közvetlen a halál után érzünk, hasonlít ahhoz, melyet életünkben is érzünk, amikor felébredve, lassanként magunkhoz térünk, noha még álmaink még átcikáznak öntudatunkon.

A múlt és jelen közt ingadozva, az értelem vissza akarja szerezni öntudata uralmát és egyúttal meg akarja ragadni szétfoszlott álmainak múlékony benyomásait is, melyek még ki-kiújulnak benne.

Néha a csalóka álom újra hatalmába keríti és ilyenkor lecsukódnak a szem héjai, az álom megújul és a képzetek láncolata tovább folyik.
Máskor pedig félig ébren, félig alva álmodozik tovább.

Éppen így álmodozik a gondolkodó képesség is az élet megszünésekor.
Habozva áll az új valóság -melyet még nem érthet meg- és az álom között, amely még nem szűnt meg teljesen.

A legkülönbözőbb benyomások változnak, vegyülnek egybe és ha a távozó félben lévő érzelmek hatása alatt sajnáljuk a Földet, ahonnan számüzettünk, ugyanakkor valami mély, meg nem határozott szomorúság nehezedik gondolatainkra, ezek késleltethetik a tisztánlátás megjelenésének pillanatát.

 HALÁL NINCS!
Az a tény, amit az emberek ezen a néven hívnak, vagyis a -fizikai- test különválását a Lélektől, sohasem megy végbe a valóságban, helyesebben olyan módon, mely összehasonlítható volna a különböző elem-összetételek vegyi felbomlásához, amint a fizikai világban megtörténik.

Éppen úgy nincs tudomásunk erről a különválásról, melytől a világ annyira retteg, mint az újszülött csecsemőnek nincs tudomása arról, hogy megszületett.

ÚJSZÜLŐTTEI LESZÜNK A FÖLDÖN TÚLI ÉLETNEK, AMINT MÁR AZOK VOLTUNK A FÖLDI ÉLETNEK IS.

Csakhogy a Lélek, melyet már nem szorít szűk hüvelyébe a földi test, sokkal hamarabb ébred saját énjének és állapotának öntudatára ott túl, mint ahogyan azt a fizikai testben leszülető Lélek tette a fizikai világban.

Ez az öntudatra való ébredés azonban lényegesen változik az egyes Lelkek esetében.
Vannak olyanok, akik földi életükben soha sem emelkedtek az ég felé és soha sem törekedtek a Teremtés Törvényeit megismerni, így mivel a földi gyarlóság és testi vágyak még mindig erősen uralkodnak rajtuk, hosszú ideig, öntudatlan, kábult állapotban maradnak.

De szerencsére, vannak olyanok is, akik már a földi életben az örök összhang felé szálltak vágyaik szárnyain, ezek nyugodtan és derülten várják a különválás pillanatát.

Ők tudják, hogy a Lét Törvénye a haladás, tehát a földi lét határait átlépve, tökéletesebb, felsőbb rangú életre születnek a másik világon.
Ők nyomról nyomra követik a életműködés elhunyását, mely a szív felé közeledik, amikor  az utolsó, szinte elhaló dobbanás is megáll.
Ők már kifejtőztek a földi porhüvelyből, melynek elhunyását is megfigyelték és lerázva magukról a delejes kötelékeket, érzik, hogy valami ismeretlen erő gyorsan elragadja őket a teremtés középpontja felé, ahova egyébként vágyaik, érzelmeik és reményeik is vonzzák őket.

Milyen lényeges különbség van a test és a Lélek között?
Miért hal meg a test és miért él örökké a Lélek?

Az ember lényegében három különböző, bár egyesített alkotó elem különböztethető meg: a test, az életerő és a Lélek.

A test nem más, mint atomi részecskék tömörülése és a részecskéket viszont a parányok csoportjai alkotják.
A parányok tehetetlenek, eréllyel nem bírnak, változhatatlanok és meg nem semmisíthetók.

A szervezetbe vagy belélegzéssel vagy táplálkozás utján jutnak, folyton újítják a test szöveteit, helyet adnak újabb parányoknak és felszabadulva, más testekbe jutnak.

Az emberi test hét év alatt teljesen megújul és sem a vérben, sem a bőrben, sem a húsban, sem a csontokban és az agyvelőben sem, egyetlen egy parány sem marad meg abból, ami csak pár hónap előtt is alkotta azt.

Mindenek fölött a légkör az a nagy közlekedési eszköz, mely a parányokat szakadatlanul szállítja az egyik testből a másikba.

A vasrészecske ugyanaz, akár a vérben van, mely valamely lángeszű ember halántékán lüktetett, akár pedig egy félre lökött rozsdás vasszeg egyik alkotó része.

Az oxigén ugyanaz marad, akár a szerelmesek égető szemsugaraiban ragyog, akár pedig a hidrogénnel vegyülve világít a gázlámpák lángjainak valamelyikében, vagy esőcsepp alakjában a fellegekből a földre hull.

A jelenleg élő testek, a holtak hamvaiból képződtek és ha valamennyi halott föltámadna, a legutolsók nem tudnának testet ölteni, mert az előbb érkezettek mind fölhasználták a parányokat, melyekből valaha az ő testük állt.

Azt, amit belélegzünk, eszünk és iszunk, előttünk már mások sok ezerszer belélegezték, megették és megitták.

Ilyen a test: anyagrészecskék csoportozata, mely állandóan változik és ujjá alakul.

Az életerő, vagy maga az Élet, az a gerinc, mely körül azok a részecskék bizonyos törvények szerint csoportosulva, a szervezetet alkotják.

Az erő kormányozza a tehetetlen, passzív parányokat, melyek önmagukban semmire sem képesek, az erő szedi össze őket, hajtja, tömöríti és helyezi el, jól meghatározott törvényszerűségek szerint, így alkotva meg a test csodálatos szerkezetét, mely előtt a boncoló és élettani tudós csodálkozva állnak.

Az atomok (parányok) elpusztíthatatlanok, de az életerő nem az.
A parányoknak nincs életkoruk, az életerő ellenben születik, megöregszik és meghal.

A nyolcvan éves ember idősebb, mint a húszéves ifjú. Miért? 
Hisz a parányok, melyek szervezetét alkotják, legföljebb csak pár hónap óta vannak testében és egyébként is sem nem fiatalok, sem nem öregek?

Ha elemezzük, a test alkotó részeinek nincs életkoruk.

Hát akkor mi öregedett meg benne?
AZ ÉLETERŐ, MELY NEM MÁS, MINT A MINDENSÉG ÁLTALÁNOS ÉLET-ENERGIA EREJÉNEK ÁTALAKULÁSA, és ez az életerő most kimerült benne.

Az élet nemzés utján folytatódik és ösztönszerűen, öntudatlanul tartja fönn és élteti a testet.
Van kezdete és vége, öntudatlan fizikai erő, mely szervezi és fenntartja a testet.

A Lélek szellemi lény, mely anyagtalan és gondolkodik, eszmél.
Az eszmék világában él, nem azonos az anyagi világgal.
Nincs kora és soha sem öregszik meg.
Nem változik és nem újul meg időszakonként, mint a test, mert hónapokon, éveken, évtizedeken át mindig érezzük, hogy megtartottuk azonosságunkat, vagyis ÉN-ünk ugyanaz maradt.

Különben, ha a Lélek nem létezne és ha a gondolkodó képesség csak az agyvelő terméke volna, nem mondhatnánk, hogy van testünk, mert “mi“ lennénk a test és az agyvelő.

Továbbá öntudatunk is változna időről-időre és nem volna meg bennünk azonosságunknak biztos tudata, sőt még a fogalma sem és egyáltalán nem volnánk felelősek tetteinkért, gondolatainkért, melyeket tudatunkon kívül, az agyunkat hónapokkal azelőtt alkotó részecskék idéztek elő.

A Lélek nem azonos az életerővel sem, mert az életerőnek határa van, a nemzés utján folytatódik.
Nincs öntudata, születik, felserdűl, megrokkan és meghal...

Mind olyan állapotok, melyek homlokegyenest ellenkeznek a Lélek természetével, mivel a Lélek anyagtalan, határa nincsen, nem folytatódik és öntudata van.
A Lélek VAN.

Az életerő fejlődése bizonyos tekintetben a fújtatóhoz hasonlítható: lassanként, észrevétlenül megdagad és mikor elérte legnagyobb térfogatát, ismét lassanként és észrevétlenül lelohad, míg egészen elfogy.

A Lélek ellentétben, ha szabad ezt a hasonlatót alkalmazni, nem lohad le az élet dele után, nem csökken és nem is fogy el, hanem tovább halad megkezdett utján, mely a végtelen fele mutat.

Egyébként a Léleknek létezési módja is lényegesen különbözik az életerőtől, mert ez a létezési mód szellemi.

A jogos és jogtalan, az igaz és hamis, a jó és rossz tudata, a tudomány, az okoskodás, az elemekre bontás, az elmélkedés, csodálat, szeretet és gyűlölet, a tisztelet és megvetés,  szóval a Lélek foglalatossága, akár milyen természetű is az, mindig az értelmi és erkölcsi rend körébe tartózik, melyet sem a parányok, sem a fizikai tehetségek soha meg nem ismerhetnek, de amely éppen úgy létezik, mint a fizikai világrend.

Az agysejtek semmiféle munkája, legyen az bármily tökéletes, soha egyetlen eszmei ítéletet sem képes teremteni, sohasem tudná megmagyarázni és megértetni, hogy 4x4 az 16, vagy, bármely háromszög három szögének összege, egyenlő két derékszöggel.

A földi embernek e három alkotó elemét, megtaláljuk a Világegyetemben is:

1. Az atomoknak (parányoknak) a mozgásra képtelen, passzív anyag-világ felel meg.

2. Az életerőnek azok a tevékeny természeterők a megfelelőik, melyek a világokat kormányozzák, alakítják át és az egyiket a másik felhasználásával újrateremtik.

3. A Léleknek, ISTEN  felel meg, az ÖRÖK ÉS VÉGTELEN SZELLEM Értelmi szerzője azoknak a matematikai törvényeknek, melyeknek a tevékeny természeti erők engedelmeskednek.
Azon föl nem fogható, tehát ismeretlen LÉNY, akiben a szép, a jó és az igaz fönséges eszméje székel.

A Lelket a testhez a közvetítő életerő csatolja.

Mikor az élet kialszik, a Lélek természeténél fogva, elválik a szervezettől és minden közvetlen kapcsolatot megszüntet közte és az idő-tér között.

. . . . . . . . . . . . .
 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . *

Az emberi szervezet tökéletesen alkalmazkodik ehhez a környezethez, mely a Földön körülveszi.

Az a mód, ahogy az ember lát, hall, érez, továbbá idegrendszere, alakja, termete, súlya, testi sűrűsége, a járása, minden életműködése, minden tette és cselekedete a földi törvényszerűségeknek van alárendelve és azoktól függ, azoknak megfelelően idomult és képződött.

Az embernek egyetlen tette sem teljesen szabad vagy független, az ember nem más, mint a Föld szerves erőinek tanulékony, habár öntudatlanul is, engedékeny eredménye.

Kétségtelen, hogy az emberi Lélek, nem lévén az agyvelő működése, bizonyos viszonylagos szabadságnak örvend, mely független, önálló természetéből adódik, de ez a szabadság is teljesen alá van rendelve tehetségeinek, hatalmának, erélyének.

Ezt a szabadságot ugyanazok a körülmények korlátozzák, melyek létének okait is uralják.
Az emberi szervezet a bolygó-világtól függ és annak köszöni jelenlegi alakját, minőségét.

Nem közvetlen teremtés hozta létre az embert és alkotta olyannak, amilyen.
Alakját, termetét, súlyát, érzékeit és egész szervezetét a mi Földünk állapota és törvényei módosították, illetve hozták létre.

A levegő, melyet belélegzünk, az eledel, mellyel táplálkozunk, a Föld nehézkedési törvénye (a -láthatatlan- gravitáció), a földi anyagok sűrűsége voltak azok az irányadó okok, melyek a testi szervezet kialakítását befolyásolták.

Bonctani szempontból az emberi test semmiben sem különbőzik egy felsőbb rendű emlős testétől, és ha visszamegyünk a fajok eredetéhez, megtaláljuk a fokonkénti átalakulást, amely kétségbevonhatatlan példákkal igazolja, hogy a földi lények összessége, a puhány állatoktól, föl egészen az emberig, nem egyéb, mint egyetlen egy leszármazási családfa tökéletesedése, alfajokra, családokra oszlása.

Az emberi alak eredete az állati formában keresendő. Az EMBER az a pillangó, mely az ős-kor báb gubójából bújt elő.
Tehát, nem mi vagyunk a TEREMTÉS legtökéletesebb lényei.

A TEREMTÉS MAGA NEM MÁS, MINT FOLYTONOSAN TARTÓ ÖRÖKÖS ÁTALAKULÁS, TÖKÉLETESEDÉS, A MŰKÖDÉSBEN LÉVŐ TERMÉSZETI ERŐKNEK MEGFELELŐEN.

Sőt, a tökéletesedés törvénye még magára a Lélekre is kiterjed, mert a Lelkek is épp úgy különböznek egymástól, mint a testek.

Hogy a Lélek független, magáról tudó legyen, hogy azonosságának emlékét megőrizhesse és halhatatlan maradhasson, föltétlenül szükséges, hogy már a földi életben is tudja, hogy valóban él és létezik.

E nélkül, a test halálának pillanatában is csak ott van, mint ahol volt, mikor a világra jött és testbe költözött, szóval nem tökéletesedett és ezért, mint érzéketlen lehelet, visszahull a vak, öntudatlan Kozmoszba, mely minden öntudatlan erőnek közös gyűjtő raktára.

Igen sok ember van a Földön, aki azzal dicsekszik, hogy az anyagon kívül semmiben sem hisz, ezek azok, akik -úgymond- soha sem gondolkodnak, mivel saját létezésükről nincs tudomásuk.

A HALHATATLANSÁG CSAK AZOKNAK A LELKEKNEK JUT OSZTÁLYRÉSZÜL, AKIK VALÓBAN MAGASABB SZELLEMI ÉLETET ÉLNEK.

. . . . . . . . . . . . .
 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . *

A Végtelenben, az idő törvénye és annak metafizikai következménye, nem abszolút valóság, hanem csak viszonylagos és átmeneti, melyet a Föld mozgásai szabnak ki a Naprendszerben.

Ha a Lélek és nem a test szemeivel nézzük, az emberi élet egyfelől a teológiához fordul magyarázatért, hogy megérthesse a halálnak még soha meg nem fejtett rejtélyét és az “utolsó ítélettel“ vigasztalja magát.

Másfelől pedig mindnyájan érezzük, hogy a jelen nem pillanat csupán, mely jön és rögtön a múltba vész, hogy a jövőnek helyet adjon, hanem -és ezt nem mindenki tudja-, tényleges valóság.

 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . *

A mindenség összes bolygó-világain végbemenő események szakadatlan és folytonos sorozatának vetítése a VÉGTELEN LÉNY KEBELÉBEN TÖRTÉNIK, AKI ILY MÓDON MINDEN DOLGOT ÉS ESEMÉNYT ISMER ÉS ÁLLANDÓAN NYILVÁN TART.

 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . *

Látnoki szempontból, így megmagyarázhatjuk és érthetjük meg, hogy az örök SZELLEM, AZ ISTEN, AKI mindenütt jelen van, egyetlen szempillantással felöleli és látja az egész múltat.
Így tehát az egész Világegyetem múltja, története, bármely pillanatban nyitva áll a TEREMTŐ előtt.

Isten nemcsak a közvetlen betekintésből tudja és ismeri az egész múltat, hanem azért is, mert minden létező dologról tudomása van.

Ha egy természetbuvár, mint a francia Cuvier, egyetlen csonttöredék segítségével föl tudta építeni a rég kiveszett, őskori állatok teljes csontvázát, a TERMÉSZET ALKOTÓJA is ismeri a Föld jelenéből úgy a Föld, mint a Naprendszer és a csillagok múltját, mindazokat a hő és fényhatásokat, vegyi átalakulásokat, geológiai változásokat, melyeken az elemek keresztül mentek, míg jelenlegi formájukban előálltak.

 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . *

A Föld maga, csak egy parány a Nagy Végtelenségben.
A képzelet legvakmerőbb ábrándjaiban sem tudna az emberiség még csak megkőzelítő fogalmat magának alkotni azokról a megdöbbentő csodákról, amelyek odafennt reá várakoznak.

---000---

- ! -
A ' M '

*  . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
(cenzurázott részek)
D. S A  

~ * ~

.

Ezen írásoknak és ezeknek az értekezéseknek, -online vagy nyomtatott- cikkeknek, kép- video- és hanganyagoknak az összes és teljes- tartalma szerzői jogvédelem alatt áll. Másolása, tárolása, nyomtatása vagy másik weboldalon való -akár bármely részletének- megjelentetése, valamint publikálása, semmilyen formában nem megengedett, (ill. csak a szerző(k) előzetes írásbeli engedélyével lehetséges)!

© Copyright. Minden jog fenntartva!

»» Diozófia > Isteni filozófia  

* * * * * * *

.
  .       .    
  ~    

:: ÉletErő Technológia ::

Integrált ÉletErő Generátorokkal működő ÉletEnergia Készülékek

Chi Generátorok & Prána Generátorok & Orgon Generátorok

AO 1100 | AO 2000
JU 99 | JU 1000 | LPOG 2000 DL | LPOG 2400 HD | PFC 2000 & PFC 2400 | Performer / Sport Performer 2400 HD
RAD 1000 | RAD 2000 | RAD 2400 HD
RAD 5 / ATG 5 | ATG 12 / ATGS 12000

Rendelje meg most valamelyiket, hogy minél előbb részesedjen az -integrált ÉletErő Generátorokkal működő- ÉletEnergia Készülékek által sugárzott jótékony ÉletEnergia & ÉletErő (chi, prána, orgon, bioenergia, stb.) nyújtotta összes előnyből !
 » Kapcsolat / Rendelés »»

  .    

DIOZÓFIA: Isteni filozófia

Diozófiai értekezések, elmélkedések és tanulmányok a Létről, Életről, Isten és ember viszonyáról...

Üzenetküldés / E-Mail »»

---